Vaskakas bábszínházban A Holle anyó című új előadást láthatja a közönség. Február 18-án és 19-én . A Grimm fivérek meséjét Markó Róbert feldolgozásban tekinthetik meg az érdeklődök
Koma társulat nem sokára
Két új előadásra készül a Koma társulat a XV. kerületben. A két eltérő előadás párhuzamosan fut majd egymás mellett. Ez független kicsi társulat megérdemli a figyelmet, hiszen nem hétköznapi erőfeszítésekkel próbálják érvényesíteni és megmutatni mind azt, ami bennük van.
Tünet együttes Nyíregyházán
A „Voks”-ot a nyíregyházi Táncfarsangon adják elő február 16. 19 órakor a Móricz Zsigmond Színházban. Tünet együttes egy régebbi előadása várja az érdeklődőket.
Szekrénymesék
„Volt egyszer egy Mari nevű szekrény, és ebben a szekrénybe volt egy zsák. Senki nem tudja mi volt abban a zsákban, hogy volt-e abban a zsákban valami is, hogy ott volt-e a zsák egyáltalán….honnan tudhatná ezt bárki… mikor abban a szekrényben csak a zsák volt…”
„In my life… hogy mondanád magyarul” – irodalmi pályázat
Pályázati kiírás
A Fészek Színházat működtető UDVARszínHÁZ Kulturális Egyesület „In my life… hogy mondanád magyarul” címmel irodalmi pályázatot ír ki téma megkötés nélkül, melyre várja középiskolás diákok által írt minidrámák, novellák és versek érkezését, amelyek közül a legjobbak részt vehetnek egy különleges díjazású felolvasó esten.
„Haladni itt nem…”
Regös István Attila:
Homo Sapiens – Egy reményteli tragédia minden reményvesztett kornak
Jován Katalin
„Hiszen “szentségtörés”, hogy Calderon, a Faust, Byron Káinja és az Ember tragédiája, Wagner Ringje, Ibsen Peer Gyntje után vállalkozik a nagy világdráma megjelenítésére.” Ungvári Tamás az Utószóban és a borítón olvasható sorai kijelölik azt a hagyományt, melyet Regős István Attila Homo Sapiens című műve követni igyekszik. Mindezzel egyrészt a szerzői feladatvállalás merészségére, felelősségére is figyelmeztet, másrészt az olvasó számára is kijelöl egy nézőpontot, stratégiát. Continue reading
Kez-dőd-jön a varázslat!
Aladdin és a bűvös lámpa – gyermekelőadás a Csokonai Színházban
Orosz Eszter
„Kez-dőd-jön! Kez-dőd-jön!” Ezt skandálták a gyerekek a nagyszínpad nézőterén, az Aladdin premierjén, mellé pedig tapssal buzdították a színészeket, hogy táruljon ki végre az a bizonyos Szezám, kezdődjön a csoda! Aladdin: ha ezt a nevet meghallom, akkor a mesés kelet csodái, színei, füstölő illatú pompája jutnak eszembe, és a felbecsülhetetlen varázserő, a lámpa szellemének csodatévő ereje. A történet újbóli feldolgozása mindig hordoz magában aktualitást, mesét nézni pedig mindig jó. Continue reading
Hamupipőke
Hamupipőke története – gyermekelőadás nem csak gyerekeknek.
A Vojtina Bábszínház előadása Debrecenben.
Orosz Eszter
A Vojtina Bábszínház őszi műsorrendjében mutatták be a népszerű Hamupipőke történetét, ami a Grimm testvérek változatában vált a legismertebbé. A gyermekszínházi darabban ezúttal nem szerepeltek bábok, hanem a Vojtina színészei maguk bújtak a mese szereplőinek bőrébe. Continue reading
„Mindenki pilóta, aki ideális”
Molnár Ferenc: Az üvegcipő – a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadása
Somoskői Beáta
Talán nem túlzás azt állítani, hogy sokunk számára meghatározó gyerekkori emlék a Hamupipőke: az árva lány, aki elhagyatva, mostoháitól gyötörve, mégis valami különös gondviselés által védelmezve, kitaszított élethelyzetéből egy csapásra királyné lesz, s aki tiszta szíve és őszintesége miatt nyeri el jutalmát. Az a csodás a mesei időben, hogy bármikor megvalósulhat, így az 1920-as években, a józsefvárosi Budapesten, elveszettségükben boldogságukat kereső figurák is belekerülhetnek egy olyan történetbe, amely csupán első látásra nélkülözi a tündéreket. Continue reading
„Itt meg kell halni, Haimonom”
A nyíregyházi Antigoné ott játszódik, ahol pusztítás volt, s ahol zsarnokság van.
Karádi Zsolt
Amikor megelevenedik egy kétezer-ötszáz éves szöveg s úgy érezzük, sok mondata a máról szól, akkor van alkalmunk eltöprengeni a művészet örök igazságán. Szophoklész időtlenül hirdeti az emberi tisztaság és tisztesség erkölcsi magasrendűségét a hatalmi gőggel szemben.
A görögök még hittek abban, hogy a nyelv képes hordozni a lényeget és pusztán ez által a néző eljuttatható a katarzishoz. A mai publikumnak a szó már nem elég: ma elképzelhetetlen lenne fehér leplekbe burkolózva előadni a művet. Így az a kérdés, miként lehet ma játszani az Antigonét? Continue reading